A héten játszották a magyar jégkorongbajnokság “örökrangadóját”, a Ferencváros-Újpest találkozót.
A mérkőzés tétje a rájátszásba kerülés volt, a két csapat komoly küzdelmet folytat a továbblépéshez szükséges 6. hely megszerzésének érdekében. A mérkőzés előtt az újpestiek álltak jobban, 5 ponttal előzték meg a zöld-fehéreket, akiknek ez a mérkőzés az utolsó szalmaszál volt a felzárkózásra. Ennek megfelelő motiváltsággal vetették magukat a küzdelembe a csapatok és gyorsan jöttek is a gólok: a 2. percben a vendégek szereztek vezetést Virág révén, majd a 8.percben már döntetlen volt az állás Kiss Ákos gólja nyomán. A harmadban több gól már nem esett annak ellenére, hogy kifejezetten jó mérkőzést láthatott az erzsébeti jégcsarnokba kilátogató 800 néző. A második harmadban csak egy gól született, amelyet Galló szerzett a hazaiaknál, aki később, a harmadik harmadban egy nagyon szép emberelőnyös kombináció végén szintén betalált, eldöntve ezzel a találkozót. Az utolsó percek – a találkozó elejéhez hasonlóan – nagyon érdekesen teltek: az újpestiek emberelőnyben lehozták a kapust, hogy 6:4-ben támadhassanak, a bedobásnál meg is szerezték a korongot, de elég volt egy átadási hiba, amelynek nyomán Dubek megszerezte a korongot és a saját harmadából az üresen maradt kapuba lőtt. Mégsem ez volt az utolsó gól a találkozón, mivel az utolsó percre kettős emberelőnybe kerülő újpestiek megismételték a kapuslevitelt, de ezúttal eredményesen: a 6:3 elleni játékot Mihalik váltotta gólra.
A rangadót 4:2-re nyerő Ferencváros 2 pontra megközelítette a lilákat, a hátralevő 5 forduló dönt arról, hogy melyik fővárosi csapat csatlakozik az előttük álló vidéki és határon túli gárdákhoz a MOL Liga rájátszására.
Bár a két csapat nagyott küzdött és komoly csata zajlik közöttük, de korábban sokkal nemesebb célokért feszült egymásnak Budapest IV. és IX. kerületének jégkorongcsapata.
A zöld-fehérek 25-szörös, a lilák pedig 13-szoros magyar bajnokok és 23-szor fordult elő, hogy egymás közt döntötték el az arany- és ezüstérem sorsát. Ebből 19-szer zsinórban: 1970 és 1989 között kizárólag e két csapat harcolt az első helyért. Ennek a sorozatnak az utolsó epizódjáról szeretnék részletesebben megemlékezni, ez volt az első rájátszásos, 3 győzelemig tartó finálé a bajnokságok sorában.
Az ezt megelőző 5 évben az Újpesti Dózsa csapata zsinórban nyerte az aranyérmeket, és az 1988-89-es alapszakasz valamint a középszakasz végén is 2 ponttal a zöldek előtt végeztek. Így az ezt követő “best of 5” szakasz Újpesten kezdődött, 1989. február 17-én egy pénteki estén. A még nyitott újpesti jégpályán 2000 néző figyelte az eseményeket (nagyon sokan ragadtak kint, hiszen minden jegy elkelt a találkozóra), és a korábbi meccseknek megfelelően a hazaiak simán nyertek 5:2-re. A gólokat Balog 2, Farkas, Ancsin J., Pék, illetve Szajlai és Dobos szerezték. Nem történt tehát meglepetés, 3 nappal később jöhetett a 2. felvonás a Kisstadionban, természetesen nyitott pályán.
Itt már mindenki befért és 4000 néző látta, hogy a zöldek visszavágtak az első mérkőzésen elszenvedett vereségért, még az eredményre is ügyelve: 5:2-re nyertek a hazaiak, akiknél Juhász kapus teljesítménye maradt nagyon emlékezetes, no meg az a tény, hogy nyitott pályán a 3. harmadban 10 perc után térfélcsere történik és az egyik ferencvárosi gól éppen a dudaszó pillanatában esett. Hosszú percekig ment a vita, hogy belefért-e még a játékidőbe vagy sem, végül a játékvezetők megadták, amit az éppen feljövőben lévő újpestiek nem tudtak megemészteni (3:2-nél történt az eset) és ez így el is döntötte a mérkőzést. A történeti hűség kedvéért a gólszerzők: Hudák 2, Balogh I, Szajlai, Pindák illetve Ancsin L, Saáry.
Ment tovább a finálé. Sokan gondolták ekkor, hogy ötmérkőzéses lesz a sorozat és már előre aggódtak, hogy mi lesz Újpesten az ötödik találkozón, hiszen csak 2000 nézőt tudnak beengedni, noha ennek a többszörösére tippelték a jegyhez jutni vágyók számát. A Budapest Sportcsarnok foglalt volt az adott időszakban, tehát ez nem lehetett reális alternatíva. Ám mégsem kellett ezzel a problémával szembenézni, hiszen a történet nem várt fordulatot hozott.
1989. február 22-én, szerdán este rendezték a 3. mérkőzést, Újpesten, természetesen telt ház előtt. A vártnak megfelelően jól is kezdtek a hazaiak, a kapusok és védők “segítségével” létrejött első harmadbeli gólzuhatagból ők jöttek ki jobban: 3:1-re, majd 4:2-re is vezettek, a harmad vége mégis kicsit szorosabb, 4:3-as újpesti előnnyel zárult. A szünetben ráadásul elromlott a Rolba, a pályafelújítást a 2.szünetre már egy “speciális magyar találmány” végezte: egy katonai dzsiphez kötöttek hozzá egy felmosórongy-farostlemez kombót… A második harmadban tovább növelte az előnyt a hazai csapat, 5:3-ra vezetett és eldőlni látszott ez a csata is. Ám amíg az újpestiek ezt így gondolták, a zöldek amolyan minden mindegy alapon kezdtek játszani és a csereként beállt – egyébként 3. számú – Bán kapus nagy védéseinek, és elől jó helyzetkihasználásuknak köszönhetően a záróperiódusra már 5:5-tel mentek fel a csapatok. Itt a ferencvárosiak megszerezték a vezetést, amelyet a hazaiak ugyan kiegyenlítettek, de zöldek végül jobban jöttek ki az idegek harcából (amelyen ez a mérkőzés eldőlt) és végül 7:6-ra megnyerték a találkozót. A hazaiak góljait Pék 2, Kovács Cs., Ancsin L., Pápai és Flóra szerezte, a vendégeknél Pindák 2, Szabó M, Balogh I, Hudák, Paraizs és Szajlai voltak eredményesek.
Megnyílt tehát az aranykapu a zöld-fehérek számára, amennyiben hazai pályán győznek a következő mérkőzésen, letaszítják a trónról az 5 éve aranyérmes lilákat.
A két nap múlva megrendezett találkozóra többé-kevébé megteltek a Kisstadion lelátói: 8000 néző élvezte a csatát és a szokatlanul enyhe időjárást.
A nagyon motivált hazaiak nem hagytak kérdést a találkozó kimenetelét illetően, az első harmadot kétgólos előnnyel zárva (3:1), végig vezetve, 7:3-ra győztek és biztosan szerezték meg az első rájátszásos bajnoki címet. A hazaiak összes gólját az első soruk szerezte: a hátvéd Balogh Imre 3-szor, a házi gólkirály Hudák 2-szer, a fiatal Orbán György (a mai csapat másodedzője) szintén 2-szer volt eredményes.
Ancsin János munkája nélkül már nemigen lenne hoki Újpesten
Az újpestiek góljait Kovács Cs, Farkas és Ancsin L érte el. Bár a rájátszásban az újpestieknél Ancsin János (aki a XX.század legjobb magyar jégkorongozója címmel büszkélkedhet és a mai Újpest szakmai igazgatója) teljesítménye kicsit elmaradt a várttól, a kanadai táblázatot ő nyerte 76 ponttal (31 gól, 45 gólpassz) és a gólkirályt is a lilák adták Pék György személyében.
Annak ellenére, hogy a sportnapilap akkoriban nem szentelt nagy jelentőséget a zöld-fehérek bajnoki címének (a másnapi címlap kb. tizedét foglalta csak el a nem éppen sokatmondó főcím: “három harmad örömaranyat ér…”), a szurkolók és a csapat is látványosan megünnepelte a sikert: a pályán játékosok és szurkolók együtt pezsgőztek, a szurkolók pedig ezt követően a Thököly-, Rákóczi- és Kossuth Lajos utca forgalmát teljesen megbénítva gyalog a Kisstadiontól a Vörösmarty térig sétáltak, énekelve, ünnepelve.
A két dátum, között több mint 25 év telt el, és jelenleg nagyon messze áll attól a budapesti hoki, hogy újra bajnokcsapatot adjon. A mostani helyzetben az pedig végképp megtippelhetetlen, hogy mikor vívja legközelebb két fővárosi csapat a döntőt, mondjuk 8000 néző előtt. Talán nem kell újra negyedszázadot várni…
Loading ...