FELJUTÁS!!!

“Feljutás, kiesés, vagy valami más?” – tettük fel a kérdést a Divizió-1 csoportos jégkorong világbajnokság kezdete előtt.

Azóta már tudjuk a választ: a srácok óriásit küzdve, sok ki-ki mérkőzést maguk javára fordítva, teljesen megérdemelten szerezték meg a második – és egyben A-csoportba jutást érő – helyezést.

Ha egy, a világbajnokságot nem követő sportkedvelő csak a végső tabellát nézi, azt is gondolhatná hogy sima volt, a két csoport között ingázó kazahok minden mérkőzésüket nyerve, 15 ponttal simán feljutottak, a mieink pedig 12-vel szorosan a nyomukban haladnak. E két csapatot követi a harmadik helyezett Lengyelország, mindössze 6 pontot szerezve, felét annak, amennyit az “aranykaput” másodszor átlépő magyar válogatott.

Pedig nem volt sima. Az utolsó mérkőzés utolsó 5 másodpercéig nem lehettünk biztosak abban, hogy 2008 után újból ünneplőbe öltözhet a honi jégkorongélet, a hazai pályán és több mint 10.000 nézővel a háta mögött játszó lengyelek győzelem esetén ugyanis azonnal továbbléphettek volna a csoportból. Viszont ott volt a pályán a körülbelül 3.000 SZURKOLÓ által támogatott magyar csapat, a Divizió-1-ben szerzett többéves rutinnal, Rich Chernomaz kapitány remek érzékkel összeállított soraival, és a szakmai stáb még annál is remekebbül véghezvitt mentális felkészítésével. Szintén sokat jelentett a keret nagy részének EBEL Liga tapasztalata, amely a kazah csapat játékosainak kivételével szinte valamennyi ellenfelünk bajnokságbeli tapasztalatánál magasabb nivót jelent. Természetesen mint az életben mindenhez, ehhez a fantasztikus sikerhez is kellett a szerencse, amiről ugye sokan azt mondják: ahhoz szegődik, aki tesz érte. A magyar csapat nagyon sokat tett érte a világbajnokság alatt, többször állt fel vesztes helyzetből ám ennek ellenére talán a legjellemzőbb pillanat az volt, ahogyan a mindent eldöntő utolsó mérkőzésen, a 60.percben Szirányinak volt annyi ereje, szíve és mentális ébersége, hogy egy megszerzett korongot az üresen maradt lengyel kapuba ne bebombázzon, hanem az idővel is játszva, a pálya nagyobb részén szinte végigtessékelve, hajszálpontosan besimogassa, bebiztosítva ezzel a csapat jövő évi A-csoportos VB szereplését.

Magazinunk erről, és másról is kérdezte a talán élete formájában játszó játékost a hazatérés után, a városligeti hivatalos fogadás alkalmával.

Az embernek szinte borsózik a háta amikor ezeket a felvételeket nézi vissza, gondolom hasonlóan érzel te is, mert ilyen fontos gólt a pályafutásod során talán még nem is szereztél.

Igen mondhatjuk igy is, bár az egész mérkőzés során a csapat amolyan hidegrázos állapotban volt. Nagyon sokan kijöttek a döntő csatára, bár már korábban is a mi mérközéseinkre voltak a legtöbben kiváncsiak a lengyeleké mögött, nagyon jó hangulatú mérkőzéseket játszhattunk.

Amikor kiutaztatok több dolog is felmerült, hogy a bentmaradásért is küzdhetünk, a feljutásért is küzdhetünk, te mit gondoltál milyen eredményt érhetünk el a világbajnokságon? Végigcsináltad a felkészülést, hogyan láttad, hogyan láttátok az esélyeket, milyen célokat tuztetek ki magatok elé, benne volt ez az eredmény a csapatban?

Igen valóban a kiesés és a feljutás is benne volt a pakliban, mi egy konkrét célt tüztunk ki magunk elé: játszunk ahogy tudunk, hozzuk ki magunkból a maximumot és meglátjuk ez mire lesz elég. Szerencsére nem volt konkrét kitűzott elvárás, levette a vezetőség a terhet a vállunkról, így nyugodtan jatszhattunk és ez bejött. Azt mondhatom, hogy végig nagyon élveztük a játékot és szerencsére ezzel eredmény is párosult.

Már az első meccsen is jól ment a játék, a védelem oszlopa voltál, aztán viszont jött a kazah meccs, ahol sokan úgy gondolták amikor 2-3 gólos hátrányba kerültünk, hogy nem kellett úgy odatenni magatokat, hogy maradjon erő a fontosabb mérkőzésekre. Ez a taktika – ha az volt – nagyon bejött, mennyire volt tudatos ez a húzás a szakvezetés részéről?

Minden mérkőzés ki-ki mérkőzés volt, minden csatának úgy mentünk neki, hogy 50-50 százalék az esély mindkét oldalon. A kazah csapat teljesen más dimenzióban mozgott, az az a szint, amelyet nekünk jövőre teljesítenünk kell ahhoz, hogy felnőjünk az A-csoport szintjéhez. Az összes többi mérkőzésen sikerült dominálnunk, mi irányítottunk és adtuk a játék ritmusát, és ez meg is hozta a gyümolcsét.

Elérkezünk az utolsó meccshez, annak is az utolsó 5 másodpercéhez, ezt kérném, hogy idézd kicsit vissza. Azt gondolom hogy ilyen lassan korong még nem jutott át üres kapus gólnál az ellenfél térfelére, de bement hál’Istennek.

Az edzömérközéseken volt egy ilyen szituáció, amikor túl erősen ütöttem ki a korongot, és mivel nem találtam kaput vele, tilos felszabadítás lett belőle. Az edzők kérték, hogy probáljak kicsit gyengébben és persze pontosabban célozni az ilyen helyzetekben, ezért nagyon figyeltem ennél az esetnél. Amikor megszereztem a korongot ez ugrott be, hogy jó nekünk az eredmény, alíg van hátra pár másodperc, ezért csak arra figyeltem, hogy jó lassan menjen ki a korong és szerencsére sikerult vele a kaput is eltalálnom.

Gondolom ilyen boldogságot még nem éreztél mint akkor.

Sohasem éreztem ekkora boldogságot a pályán korábban, ez mindenképpen az eddigi pályafutásom legszebb pillanata.

Picit már érintőlegesen beszéltünk a jövő évi A-csoportos világbajnokságról; tudom hogy meg messze van még és most az ünneplésé az idő, de hadd kérdezzem meg hogyan vélekedsz, szerinted lesz-e ott olyan csapat aki ellen lehet reális esélyünk a győzelemre és persze a bentmaradásra?

Azért jók ezek a világbajnokságok, mert ezek itt egymeccses csaták, nem olyan mint egy EBEL rájátszás, tehát itt egy meccsen kell odatenni magát a csapatnak és akár egy gyengébb csapat is meglepheti az erősebbet és ő jut tovább. Meglepetést bármikor lehet okozni és ez lesz a mi célunk is, meg fogjuk probálni.

Most hogyan tovább, gondolom először az ünneplésé a főszerep, aztán lehet egy kicsit pihenni, a családdal töltitek a szabadságot a hosszú szezon után?

Igen, most május végéig pihenőt kapunk, akinek nincs szerződése az tárgyal a klubokkal vagy éppen akivel lehetősége van, aztán május végén, június elején elkezdjük a felkészülést.

(fotó: jegkorong.blog.hu)