Egy fiatal hokis, aki minden tekintetben példaképül szolgálhat

A kétszeres Leveles Kupa győztes jégkorongozó, Erdély Csanád már a tavalyi szezonban bemutatkozhatott az osztrák bajnokságban, az EBEL-ben, ám idén akár még több mérkőzésre is számíthat.
A Fehérvár csapatával kétéves profi szerződést kötő támadóra még az U20-as csapatban is vár feladat, valamint a magyar junior válogatottban is, amely a decemberi, dunaújvárosi divízió 1/B. világbajnokságra készül.Hősünk a magyar korosztályos válogatott mezében
Korábban a szakemberek Csanádot tartották az egyik legesélyesebbnek arra, hogy a tengerentúlra, akár az NHL-be kerüljön . Ez egyelőre még várat magára, de ahogy mondani szokás; ami késik, nem múlik!
Amikor a korosztályos válogatott szakvezetésének tagjaitól érdeklődtem, ki lenne a mai fiatal hokisok közül a leginkább érdemes rá, hogy mind sportteljesítménye, mind emberi tulajdonságai alapján példaképül állítsuk a többi fiatal elé, egyöntetűen Csanádot javasolták.
A még csupán idén április 5-e óta nagykorú hokissal a káposztásmegyeri jégpalotában két, Szlovénia elleni felkészülési meccs között beszélgettünk.
- Először is; az olvasók közül talán nem mindenki tudja, mi is az Leveles-trófea és mivel is érdemelted ki ezt a díjat?
– A Leveles Kupa a legjobb ifjúsági játékosnak járó díj. Névadója Leveles György, a tragikus sorsú válogatott csatár, aki még 1965-ben, 18 évesen, a felnőtt válogatott egyik edzésén olyan balszerencsésen esett el a jégen, hogy társa korcsolyájának hátsó része súlyosan megsértette a jobb szemét, amelyre sajnálatosan megvakult, majd miután edzőként visszatért a jégpályára, 1972-ben fiatalon, 25 esztendősen elhunyt.
Annak idején a mi, 1995-96-ban született játékosokból álló korosztályunkra várt az a feladat, hogy megállítsuk, mi több visszafordítsuk azt a folyamatot, amely korábban oda vezetett, hogy az U18-asok között bizony kiesett a magyar válogatott a vb-n a divízió2-be, ami hát – ne szépítsük – a negyedik vonalat jelenti. Viszont örömmel újságolhatom, hogy 2013-tól kezdve előbb a div2-ben, majd a div1/b-ben is sikerült az első helyen végeznünk, így pillanatnyilag ezen a téren, közvetlenül a 10 válogatottat felvonultató világelit mögött helyezkedünk el.
Gondolom, hogy a szakemberek elsősorban az e két világversenyen nyújtott teljesítményem alapján ítélték oda nekem ezt a díjat a 2012-13-as és a 2013-14-es szezon végén is, erre pedig meglehetősen büszke vagyok!
- Dunaújvárosban születtél, tudjuk, hogy milyen komoly dolognak számít arrafelé a hoki. Ott aztán egy fiúnak igen jó esélyei vannak rá, hogy a jégkorongot válassza. Mégis, hogyan kezdődött?
– Egyáltalán nem volt ez olyan nyilvánvaló, sok sportágat kipróbáltam, úsztam, tornáztam, aztán végül meglehetősen vicces körülmények között kezdtem el a jégkorongozást. Óvodásként ugyanis nem szerettem a délutáni alvásokat, a hokis előkészítő korosztály edzései pedig épp’ ezen csendes pihenők idejére estek. Meglehetősen sportos szüleimnél sikerült elérnem, hogy szunyókálás helyett akkor inkább elkezdjem látogatni a jégkorongedzéseket.
- A Te szempontodból a legjobbkor jött létre Magyarország első jégkorong akadémiája. Hogyan kerültél át Fehérvárra? Vagy ez a váltás számodra nem is volt kérdés? Említetted, hogy szüleid “sportosak”. Ők mennyire támogatattak a döntéseid meghozatalában?
– Igen, pont jókor jött létre ez a bizonyos akadémia az én szempontomból is. Igazából Újvárosban már nem lett volna az én korosztályomban egy olyan ütős gárda, szerettem volna bajnokesélyes csapatba kerülni és erre jó lehetőség kinálkozott Székesfehérváron. A szüleim természetesen támogattak a döntésemben. Ugyanakkor sajnálták, hogy kicsit távol leszek az otthonomtól. Igazából úgy 2-3 hetente tudok hazamenni egy-egy napra. Osszességében azonban már megszoktam ezt a fehérvári életet. Jelenleg albérletben lakom egy gyermekkori barátommal és játékostársammal Hamvai Szilárddal.

- A tavaszi, székesfehérvári, U18-as, divízió 1/B. világbajnokságon – ahogyan arról már volt szó – olyan eredményt ért el a válogatott – melynek egyik vezére voltál – hogy sokan erre a korosztályra építik a magyar hoki jövőjét, akár felnőtt szinten is. Mekkora terhet jelent ez számotokra? Vagy a nagy elvárások akár még jobb teljesítményre sarkallhatnak benneteket?Csanád, az U20-as magyar válogatott tagjaként
– Áprilisban, Fehérvárott életem egyik legjobb hetét zártuk, amikor megnyertük a vb-t és feljutottunk a legjobb 16 közé. Igen, tudok, tudunk róla hogy sokat várnak tőlünk majd felnőtt szinten is, de ehhez az egészséges nyomáshoz már hozzá szoktunk. Tudjuk kezelni!
- Akár még újabb osztályt/osztályokat is lehet ugrani? Talán lehet cél egy tartósabb szereplés a világelitben?
-Természetesen mindig van feljebb. Ugyanakkor a realitások talaján kell maradni. Valóban van sansz a világelitben való hosszabb távú szereplésre, de ehhez csakis a 3-4 esztendeje kiválóan működő utánpótlás korosztályok megfelelő továbbképzése, menedzselése adhat alapot!
- Egy fiatal magyar hokis számára gondolom, klubszinten egy “nagy dobbantás” az EBEL-ben, a nemzeti csapatban egy A-csoportos szereplés, netán egyszer egy olimpia, egyéni karrierjében egy KHL-es vagy NHL-es szerződés lehet az elérendő cél? Ezek közül vajon mi lehet a nemcsak elérendő, de elérhető is? Nyilván vannak álmaid. Mi válhat valóra ezekből az álmokból?
-Nyilvánvalóan ez nem egy, hanem két- vagy több lepcsőfokot is jelent! Én most úgy gondolom, hogy képes leszek meglépni ezt, viszont ehhez elengedhetetlen az alázat és a kemény munka, melyeknek a mindennapi életem részeivé kell, hogy váljanak. Személy szerint én igenis reálisnak tartom, hogy egy nivósabb bajnokságban kössek majd ki. Még az NHL -t sem tartom elérhetetlennek. De ne szaladjunk ennyire előre! Igyekszem mindig csak a következő szezonra fókuszálni.
- Egy, lényegében még kamasz sportoló hogyan tudja összegyeztetni a hivatásos sportolást, a tanulással? Meg hát persze nyilván vannak szórakozási igényei is. Mi mindenre jut-, illetőleg kell, hogy jusson idő, a jégkorong mellett?
-Nem tagadom, nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Én éppen most, szeptemberben kezdem el tanulmányaimat a Kodolányi János főiskolán gazdaság és management szakon. Úgy gondolom, muszáj már csak a megitélésem szempontjából is egy diploma megszerzése és emellett számos élettapasztalatot is szerez az ember a 3 év tanulás során.
- Ha teszem azt 15 vagy 20 év múlva ugyanígy leülnénk beszélgetni, Erdély Csanád mikor mondaná azt, hogy “Igen, elégedett vagyok a sportpályafutásommal, elértem azokat a célokat, amiket magam elé tűztem”?
-Érdekes kérdés! Én akkor lennék elégedett, ha egy komoly sérülésektől mentes pályafutást tudhatok majd magam mögött és játszhattam az NHL-ben vagy legalább egy nagyon magas nivójú európai bajnokságban.

Klubcsapata a Fehérvár AV19 szerelésébe

Klubcsapata a Fehérvár AV19 szerelésébe

 

Share Button

Juhász Attila

Juhász Attila vagyok! A Komlósi Oktatási Stúdió hallgatójaként szereztem újságírói szakképzettséget, nyolcadik éve foglalkozom riporterkedéssel, újságírással, azóta rendszeresen tudósítok sporteseményekről az írott- és az elektronikus sajtó területén is. Cikkeim, interjúim jelentek már meg más-, nem sportos témakörökben is. Dolgoztam már mint a Lánchíd Rádió, a JégKORONG című újság, és a Flag-polgári magazin munkatársa is. Az onlajnok.com, internetes sportközvetítésekkel foglalkozó oldal szerkesztő-riportere, a jégkorong MOL liga TV kommentátora és a Nemzeti Sport című napilap helyszíni tudósítója vagyok. A sportriport magazint barátommal, kollégámmal, Labanc Csabával azért alapítottuk, hogy mi is és a kedves olvasók is egy kicsit jobban bepillanthassanak a sportélet kulisszái mögé! Kellemes kikapcsolódást kívánok minden kedves olvasónknak! HAJRÁ MAGYAR SPORT!

Ez is érdekelheti