Nagyszerű kezdés az európai labdarúgó világesemény csoportkörében, annak nyomán, hogy sikerrel vettük a selejtező két mérkőzését és hosszú idő után újra futballtérképre került a magyar csapat.
A napokban sokszor elhangzott, elhangozhatott ez a mondat, de erre nem ez volt az első alkalom a magyar futball elmúlt negyedszázadában. 21 évvel ezelőtt (nyerő szám) is szóról szóra igaz volt a megállapítás, amikor a Ferencváros első magyar csapatként kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája csoportkörébe, és az első mérkőzésén minden várakozást felülmúlva szenzációs győzelmet aratott Zürichben a Grasshoppers csapata felett. Első hallásra kicsit hasonlít egymásra a két történet, de ha jobban megvizsgáljuk, találunk bőven azonosságot és a hasonlóság foka sokkal nagyobb annál mint amit gondolnánk.
Nézzük, melyek azok a tényezők, amelyek megegyeznek a két esetben:
– a selejtezőben az ellenfél magasabban jegyzett csapat, kicsit le is nézi a mieinket.
– a selejtezőt idegenben kezdjük
– az első mérkőzésen a hazaiak kapufája után mi szerzünk vezetést egy “K” betűs játékos által (Kuntics, Kleinheisler)
– a kinti találkozót, ugyanúgy mint a visszavágót Hajdú B. István közvetíti a tv-ben
– az első mérkőzés 1:0-ás magyar győzelemmel ér véget
– a visszavágón telt ház fogadja a csapatokat az Üllői úton
– a magyar csapat szerez vezetést, a gólszerzők nevében közös a P,I,K,N betű (Kopunovics, Priskin)
– az első (magyar) gól a tv kamerák szempontjából a jobb oldali kapuba esik
– a csoportkörben az első találkozón a külföldi csapat a pályaválasztó
– a csoportkör első találkozóján az ellenfél az esélyes
– a magyar csapat szerez vezetést a mérkőzés utolsó félórájának legelején
– a csoportkör első magyar gólszerzőinek nevében közös az SZ,L,I betű (Lisztes, Szalai)
– az ellenfélből kiállítanak egy játékost.
– a csoportkör második magyar gólja emberelőnyben esik
– a második magyar gól szerzőinek neve magánhangzókban egyezik (Vincze, Stieber)
– mind a négy gólszerző (Lisztes, Vincze, Szalai, Stieber) megfordult a Bundesligában
– az ellenfél edzője svájci (Christian Gross, Marcel Koller)
– az idei ellenfél edzője, az 1995-ös mérkőzésen játékosként a pályán volt!
– a magyar csapat gólkülönbsége a selejtező és az első csoportmérkőzés után 5:1 (1:0, 1:1, 3:0 akkor, és 1:0, 2:1, 2:0 most)
– a csoportkörben a magyar csapattal egyezően a lengyel és az olasz csapat is győzelemmel rajtol (Legia 3:1, Juventus 3:1), a portugál viszont csak döntetlent ér el (Porto 0:0)
Kérdezhetnénk, hogy ha idáig ilyen sokban hasonlít az akkori és a mostani helyzet, vajon mit várhatunk Izland ellen. Egyértelműen kijelenthető, hogy……….nem lehet tudni. Ugyanis 1995-ben a világ akkori legjobb csapata érkezett a magyarokhoz, ez távolról sem mondható el az Európa-bajnoki mérkőzésen hivatalosan házigazdaként szereplő Izlandról. Akkor ezt a fölényt érvényesítette is a BL címvédő, hiszen az utolsó félóra kezdetén még döntetlenre álló mérkőzést a végén 5:1 arányban nyerte meg az Ajax az erejével teljesen elkészülő zöld-fehérek ellen. Néhány dolog azonban talán ennek ellenére érdekes lehet, ezek a következők:
– a magyarok gólja 11-esből esett
– a magyar gólszerző (Nyilas Elek) nem talált addig a kapuba sem a két selejtező, sem pedig az első mérkőzés során
– az ellenfél is kapott 11-est
– nem volt kiállítás a mérkőzésen
A tények igazolására szombat estig várni kell, abban azonban reménykedhetünk, hogy a papírforma ugyanúgy mint akkor, most is bejön. Ebben az esetben ugyanis a magyar válogatott pontot szerez, amellyel gyakorlatilag eléri célját és kvalifikálja magát a nyolcaddöntőbe, meghosszabbítva nyári franciaországi tartózkodását.
Loading ...