A 2014-15-ös MOL Liga kiírást – története során először – a Miskolci Jegesmedvék csapata nyerte meg.
A döntőben simának mondható 4:0-ás győzelemmel zártak a borsodiak, a finálét botránnyal kezdő Érsekújvár (Nové Zámky) csapata ellenében. Az első mérkőzésre ugyanis a szlovák második ligába való feljutásért zajló rájátszást előnyben részesítő felvidékiek nem utaztak el, így a szövetség a győzelmet, és a sportszerűtlen gesztus nyomán egy érsekújvári mérkőzés pályaválasztói jogát a miskolciaknak adta. Innentől kezdve már nem volt megállás: a hazai második találkozót 7:0-ra, az egyetlen felvidéken rendezett csatát egy utolsó 5 percben szerzett góllal 3:2-re, a végső, negyedik ütközetet pedig a vártnál nehezebben, óriási csatában a hosszabbításban szerzett góllal húzta be a fekete-sárga alakulat. Övék a MOL liga trófea, és ők adják a sorozat legjobb játékosát is Keegan Dansereau személyében.
Hogy az idei nyolccsapatos vetélkedés színvonala magasabb volt-e a korábbiaknál, arról megoszlanak a vélemények, mi azonban igyekszünk feleleveníteni a szezon általunk választott 10 legemlékezetesebb mérkőzésének a történetét, egyszerre nosztalgiázva és kedvet csinálva a következő évad csatáihoz.
10. Corona Brassó – UTE 2:3 (h.u.) (január 17.)
Gól nélküli első harmad után a második játékrész elején a hazaiak 2 gyors góllal jelentős előnyre tettek szert, ami megmaradt az utolsó harmadra is. Akkor azonban az újpesti remények visszajöttek egy gyors góllal, de az egyenlítésérrt tett erőfeszítéseiket nem koronázta siker. Egészen a legvégéig, amikor 3 másodperccel a végső dudaszó előtt Csanyi betalált, jöhetett a hosszabbítás. A fővárosiak a lélektani helyzetet jól használták ki és bő 3 perccel később a győzelmet is megszerezték.
9. Ferencváros – DAB Docler 1:2 (büntetők után) (január 14.)
Egy olyan mérkőzést választottunk a 9.helyre, amely nem volt túl látványos, nem volt túl érdekes, nem volt túl gólgazdag, de a találkozó különlegességét pont ez utóbbi adja. A 9.percre kialakult az 1:1-es döntetlen, amely megmaradt a találkozó végéig, majd a hosszabbításban sem esett gól. Magyarul több mint egy teljes mérkőzés (60 perc) hossza alatt nem esett gól, ritka az ilyen mérkőzés a sportágban. Végül a büntetők döntöttek, amiben a vendégek bizonyultak jobbnak.
8. Miskolci Jegesmedvék – Érsekújvár 7:5 (október 26.)
Az előző mérkőzéssel ellentétben itt viszont potyogtak a gólok, de a választásunk nem csupán ezért esett a találkozóra, hanem inkább a fordulatok miatt: már a 4.percre kétgólos előnyre tettek szert a vendégek, amit a miskolciak a 15.percre már meg is fordítottak (3:2). A második harmad elején viszont újra a felvidékieknél volt az előny (3:4), amit aztán a miskolciak nem hagytak annyiban: a 48.percben már 6:4 állt a táblán, az 53. percre kialakult a 7:5-ös végeredmény is.
7. Érsekújvár – DAB Docler 4:3 (h.u.) (február 22.)
Az elődöntő 4. mérkőzésére 2:1-es összesített felvidéki vezetéssel fordultak rá a csapatok, lélektanilag nagyon fontos volt tehát a mérkőzés: aki ezt nyeri az nagyot lép a döntőbe vezető úton. Nagyon hamar eldőlni látszott a dolog: a 9.percben már 3 góllal vezettek a hazaiak, de az első harmad végi szépítés visszahozta a reményeket az újvárosiak számára. A második játékrész nem hozott gólt, így 20 perce maradt a vendégeknek az egyenlítésre, amivel éltek is: a harmad 9.percében már egyenlő volt az állás. Több találat nem esett, jöhetett a hosszabbítás, ahol a hazaiak gyorsan döntöttek: 21 (!) másodperc után megszerezték a győztes találatot, ami utólag úgy tűnik, hogy a döntőbe jutást is jelentette a felvidékieknek.
6. DAB Docler – UTE 5:3 (november 12.)
Jól kezdtek a hazaiak, megszerezték a vezetést, majd a 18. perc tájékán gyors gólváltást követően kialakult az első harmad 2:1-es eredménye. A találkozó felénél egyenlítettek a vendégek, majd a mérkőzés utolsó 10 percének legelején a vezetést is megszerezték. Mégsem tudták azonban hazavinni a pontokat – sőt egyet sem, – mivel a hazaiak nagy hajrába kezdtek, amely az egyre fogyó játékidő ellenére eredményre vezetett. Az 56. percben sikerült egy emberelőnyt gólra váltaniuk, amelyet egy percen belül újabb találattal toldottak meg, így már náluk volt az előny, amit a végén egy üreskapus góllal tettek még egyértelműbbé.
5. Ferencváros – Csíkszereda 4:3 (h.u.) (október 12.)
A bajnokság elején produkálta a két – rájátszásba végül nem jutott – csapat ezt az emlékezetes mérkőzést. Az erdélyiek a 6.percre kétgólos előnyre tettek szert, amelyet a 27.percben tovább növeltek. A zöldek 1 perc múlva szépítettek, azonban hosszú időre beállt a 3:1-es állás. Úgy tűnt, a vendégek “hazaérnek”, viszont egy őrült hajrá megakadályozta ezt. 2 perc volt már csak hátra a találkozóból, amikor egyenlő létszámnál, kapus nélkül, a ferencvárosi Kramar betalált és újra nyílttá tette a küzdelmet, amit Kiss Gábor 1(!) másodperccel a dudaszó előtt – ugyancsak létszámegyenlőségnél levitt kapussal – szerzett gólja hosszabbításra alakított. (a történethez hozzátartozik, hogy mindkét gól szabályosságát vitatták a vendégek) A hosszabbítás 2.percében aztán ismét az egykori dunaújvárosi játékos volt eredményes, így a zöldek a sírból hoztak vissza 2 pontot.
4. Érsekújvár – Miskolci Jegesmedvék 5:6 (h.u.) (november 11.)
A későbbi bajnoki döntő résztvevői már novemberben, az alapszakaszban is letették névjegyüket. A találkozó 27.percére 3:1-es előnyre tettek szert a hazaiak, ami majdnem kitartott a 2. harmad végéig is, ám a miskolciak szépíteni tudtak a 39. percben. Ez azonban feltüzelte a felvidékieket, akik a záróharmadot 2 gyors góllal kezdték, és a 46. percben már 5:2-t mutatott az eredményjelző tábla. Háromgólos előny a 3. harmadban – ez elég szokott lenni a 3 pont begyűjtéséhez, ez a mérkőzés viszont a kivételek egyikét képezte. Egy emberelőnyös szépítés után az utolsó 5, majd az utolsó 4 percet is kétgólos fórban kezdték a hazaiak, viszont az 57.percben Metcalfe betalált, így minimálisra apadt a különbség. A miskolciak éltek a lélektani előnnyel, mert előbb 19 másodperccel a vége előtt a kapust lehozva egyenlítettek, majd a ráadás 26. másodpercében a győzelmet is megszerezték.
Nagy mérkőzés és drámai végjáték volt – a találkozó nálunk mégsem fért fel a dobogósok közé. Nézzük tehát a három legérdekesebb mérkőzést.
3. UTE – Érsekújvár 5:6 (h.u.) (szeptember 17.)
Egy újabb mérkőzés 5:6-os hosszabbítás után kialakult végeredménnyel, és az egyik szereplő ismét a későbbi ezüstérmes Érsekújvár csapata. Ez volt a nyitómérkőzés a ligában – erre használják zenében a “felütéssel kezdünk” kifejezést. Bár a 10. percben a vendégek szereztek vezetést, de ezzel hosszú időre el is lőtték a puskaporukat, az újpestiek szépszámú és lelkes közönségük támogatása mellett egyre másra lőtték a gólokat és a záróharmadot már 5:1-es vezetéssel kezdték! Zsebben a meccs – gondolhatták a lilák a második szünetben és ez kicsit elkényelmesítette őket, az érsekújváriak pedig amolyan minden mindegy alapon jöttek ki az utolsó(nak hitt) játékrészre. Ez utóbbi jó taktikának bizonyult, szépen lassan csökkent a különbség – még emberhátrányban is ütöttek gólt a vendégek – akik az utolsó percet már csak egygólos hátrányban kezdték. Levitték a kapust hogy legyen emberfórjuk a támadóharmadban, amely Zalavári kiállítása után megduplázódott és amely eredménnyel is járt: 21 másodperccel a vége előtt egyenlítettek. A ráadásban – ahogy ez lenni szokott – a “sírból” visszajövő csapat élt a lélektani előnnyel és megszerezte a győzelmet.
2. DAB Docler – Csíkszereda 5:6 (január 24.)
Immár a harmadik 5:6-os végeredményű mérkőzés a sorban, annyi különbséggel, hogy itt a rendes játékidőben befejeződött a találkozó. De még hogyan! Kezdjük viszont az elején: az utolsó helyen tanyázó erdélyiek a 9. percben vezetést szereztek a biztos második helyen álló (és szinte már elődöntős) dunaújvárosiak otthonában. A hazaiak megrázták magukat, a 29. percben már 3:1-re, kicsivel később egy szépítést követően szerzett góllal 4:2-re vezettek és zárták a 2. harmadot. A vendégek nem adták fel, a 44.percben újra közelebb kerültek (4:3), amihez egy perccel később újra a hazaiaknak volt szavuk (5:3). Kisebb gólszünettel jutottak el a csapatok az utolsó 2 perchez, amely egy hazai kiállítás miatt vendég-emberelőnnyel kezdődött, akik a kapust is lehozva 6 a 4 ellen támadtak, és a kétfős többlet gólt eredményezett (5:4). A góllal a kiállítás letelt, de a korong újbóli megszerzése után a vendégek újra levitték a kapust, hogy létszámfölényben lehessenek. Újra bejött a húzás: 20 másodperccel a vége előtt Farkas gólja az egyenlítést, és a hosszabbítás kicsikarását jelentette. Ám a hosszabbítás nem jött el, hiszen 15 másodperccel az egyenlítés után létszámazonosság mellett, és kapusukkal a kapuban, újra betaláltak a csíkiak, akik kiénekelték a sajtot a jóllakottnak tűnő hazaiak szájából.
1. Miskolci Jegesmedvék – Érsekújvár 5:4 (h.u.) (március 14.)
A bajnokság nyitómérkőzése után amerikai forgatókönyveknek megfelelően az idei kiírás utolsó mérkőzése, a döntő utolsó csatája is dobogós lett, képzeletben (is) felállva annak legfelső fokára. 3:0-ás összesített állással érkeztünk ehhez a mérkőzéshez, ami azt jelentette, hogy amennyiben a Miskolc hazai pályán nyer, megnyeri a sorozatot is. Minden adott volt az ünnepléshez: jó forma, telt ház, magabiztos, veretlen teljesítmény az elődöntőben és a döntőben is. Csak éppen volt egy ellenfél is a pályán, amely immáron túl volt a szlovák bajnokság osztályozóján és nagyon bizonyítani akart. Ennek megfelelően a vendégek nagy elánnal kezdtek és a 11. percben megszerezték a vezetést. Történt már ilyen Miskolcon, beszélték a szurkolók az első harmad után, arra azonban senki nem gondolt akkor a csarnokbani, hogy a 33. percben már 4:0-ra vezessenek a felvidékiek. Pedig ez történt, és ekkor sokan lemondtak a mékőzés utáni pezsgőbontásról. Korai volt. Mondják, hogy a szerencse a jók és az erősek mellé áll, és ez történt itt is: a bajnokság vitathatatlanul legjobb csapata a 36.percben kettős emberelőnybe került, amit Dudas könyörtelenül kihasznált visszaadva a hitet és a reményt a záróharmadra. A szünet jókor jött és jót tett: a harmad elején gólt szerzett és szép lassan kapaszkodott vissza a Jegesmedvék csapata, 13.percre már egyenlő volt az állás. (4:4) Bár óriási csata zajlott az utolsó 7 percben, de több gól már nem esett, jöhetett a hosszabbítás. 66:11-nél ért véget a mérkőzés és a MOL Liga idei sorozata: Dudas aznapi 3. gólja aranyérmet jelentett a hazaiaknak, akik történetük első aranyérmét szerezték meg a látványos és emlékezetes találkozón.
Ezek voltak tehát az idei szezon legkiemelkedőbb mérkőzései, most néhány hónap szünet következik. Reméljük, hogy szeptembertől legalább ilyen csatákkal folytatódik a hazai klubhokiélet, addig is sok sikert kívánunk a válogatott(ak)nak a világversenyeken!
Loading ...