Így vesztettük el az ’54-es vb döntőt
A mai stadion
1954. júliusának negyedik napja óta magyar labdarúgó – némiképp érthetően – nem szívesen lép a berni Wankdorf (ma Stade de Suisse) stadion gyepére.! Ki ne tudná, azon a számunkra gyászos napon a német Nationalelf 3-2-re legyőzte a világbajnoki fináléban a mi aranycsapatunkat. Zuhogott az eső, hiába szereztünk két gyors gólt, hamar egyenlítettek a németek, ráadásul a végén az angol bíró sem volt velünk! Ezeket a tényeket ma már szinte minden kisiskolás kívülről fújja!
27 esztendővel később, a magyar futball legendáiról szóló film forgatásán a korabeli szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv sem bírta könnyek nélkül elviselni azt a pillanatot, amikor mint a dokumentummozi egyik főszereplője visszatért az egykori nagy kudarc helyszínére.
Persze az akkori “nagy kudarc” világbajnoki ezüstérmet jelentett – ma mit nem adnánk egy hasonlóért!
Hét évvel a németek berni csodáját követően ismét egy nagy döntőnek adott otthont a Wankdorf. 1961. május 31-én a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjét a portugál Benfica és a katalán-spanyol FC Barcelona vívta itt. Hogy ez számunkra, magyarok számára miért bírt különös jelentőséggel? Mert a Barca csapatának három honfitársunk is oszlopos tagja volt akkoriban; Kubala László, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán! Kocsis és Czibor ráadásul a vb döntőben vesztes Aranycsapatunkban is kulcsember volt, mi több, Czibor ’54-ben is szerzett gólt a Wankdorfban! ’61-ben is, sőt ekkor Kocsis is betalált, azonban a vesztes akkor is 3:2 arányban a magyarokkal felálló csapat volt! Kocka csak ült csendben az öltözőben az újabb berni vereséget követően, Czibor viszont nem hitte el, hogy itt, még egyszer, ugyanúgy el lehet egy meccset veszíteni. El lehetett. “Soha többé nem jövök Bernbe” – mondta a legendás 11-es és be nem tette a lábát ezt követően, még a svájci főváros környékére sem.
Aztán persze a későbbi években voltak magyarok, akiknek muszáj volt odamenni! Mint például a jelenkor legeredményesebb hazai futballcsapatának, a 2005 óta 7 (!!!) magyar bajnokságot megnyerő, a BL-ben és az EL-ben is egyszer már a csoportkörig jutó Debreceni VSC-nek, amelyet hat évvel ezelőtt, egy Európa Liga selejtező alkalmából vetett a balsors, az akkor már Stade de Suisse-nek is nevezett, addigra teljesen átépített, 64 000 helyett már csak 33 000 néző befogadására képes sportlétesítménybe, hiszen a nagy múltú svájci kub, a Young Boys is itt szokta fogadni aktuális ellenfeleit. 2008. augusztus 14-én is öt gólt láthattak a Wankdorf nézői, de a magyarok számára most még rosszabb elosztásban; 4-1 nem ide, úgyhogy az akkori visszavágó lényegében formalitássá silányult.
A történelem most ismétli önmagát, sok tekintetben. Csütörtökön ismét a Wankdorf (Stade de Suisse) lesz a helyszín, megint a Young Boys fogadja a – ráadásul a mostanság nem éppen legjobb formáját futó – debrecenieket, megint egy Európa Liga selejtezőn, úgyhogy az eredmény legalábbis boritékolható!
Boritékolható? Talán igen, talán nem. Hogy mégis – a “hatvan évfordulós amnesztián” túl – miben is bízhat itt magyar futballcsapat?
Esetleg abban, hogy 1964. október 4-én, ha “csak” egy Svájc elleni barátságos mérkőzés erejéig is, felcsillantott valamit az akkori magyar válogatott a “Wankdorfban nyerés” képességéből, hiszen azon a meccsen két Albert Flórián góllal miénk lett a győzelem…
Loading ...