“Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó” – tartja a mondás, és a Magyar Labdarúgó Válogatott jelen helyzetében komoly aktualitással is bír.
Az új kapitány bemutatkozó sajtótájékoztatóján számos olyan dolog hangzott el, amely visszaköszönt a bukaresti találkozón. Ezek közül nem egy olyan is, amelyre akkor kevesen gondolták, hogy jelentősége lesz. Szerencsére lett, nézzük sorban az ott elhangzottakat:
“Harcosabb énnel, egymásban bízva” – hangzott el Dárdai Pál szájából, és a jelmondat az ő pozitív szemléletével, magabiztos kiállásával párosulva, az ott jelen lévő újságírók, és az MLSZ youtube csatornáján az eseményt követő futballszurkolók számára egyaránt új lendületet, irányt, és főként reményt volt hivatott adni a válogatott kapcsán.
A siker négy pillérét a győzni akarásban, a megfelelő erőnlétben és taktikában, illetve a nyomás alatt is megvalósulni tudó technikai képzettségben határozta meg a kapitány, és mivel ezen tényezők többé-kevésbé jól köszöntek vissza a mérkőzésen, a csapat egy vállalható eredménnyel zárta a selejtező mérkőzést.
Nem lehet tudni, hogy a szakmai stáb eleve a két félidőre különböző taktikával készült-e, vagy pusztán az első félidő végén bekapott gól okán jött a szünetbeli váltás, mindenesetre a második félidőben már látható volt a játékosokon a győzni akarás. Az erőnléttel nem volt probléma – ezt Dárdai is előrebocsátotta, hiszen mint mondta: körülbelül 55-60 percet – ami a tiszta játékidő – egy elsőosztáyú játékosnak bírnia kell, sőt később úgy módosította előrejelzését, hogy elég 35-40 percnyi kondíció is, hiszen a maradék időben nálunk lesz a labda. A 60:40 százalékos labdabirtoklási arány alapján jó jósnak bizonyult.
Miután nem szenvedett vereséget a csapat, ráadásul hátrányból állt fel, a kidolgozott és megvalósított taktika mindenképpen jónak ítélhető. A felállásban a korábbi évekhez képest annyi változás történt, hogy egy vérbeli labdaszerző középpályással játszott a csapat Elek személyében, akit a támadóbb szellemű Gera és Stieber vett körül labdaterelő szereppel. A kapuban a sérülések miatt adott volt Király szerepeltetése, a védelemben Varga továbbra is kénytelen egy számára még mindig idegen posztot betölteni. Teszi a dolgát becsülettel, de a jobbhátvéd poszthoz tartozó helyezkedési rutint nem lehet pár hónapos Championship karrier illetve néhány válogatott találkozó alatt megszerezni. A hátvédsor ezzel együtt is jó teljesítményt nyújtott, Juhász vezetésével. A taktika előrejáték része a visszatérő Szalaira volt kihegyezve. Sajnos egyedül nem volt képes hatékonyan betölteni az ék szerepét, szükség volt Nikolics beállására ahhoz, hogy ketten együtt már veszélyt tudjanak jelenteni a román kapura.
A technikai képességek nyomás alatti megvalósításának képessége leginkább Dzsudzsák Balázs gólja kapcsán kerül előtérbe. Őt jelölte egyedüliként a “zseni” kategóriába a kapitány (a többiek a “vezéregyéniség” vagy a “csapatjátékos” karaktertípushoz tartoznak) és róla mondta, hogy őt szeretni kell, gondját viselni, mert “az ő bal lába messzire repítheti az egész csapatot”. Azzal, hogy az egész mérkőzés folyamán rengeteget futott, védekezett, és ezen felül az utolsó negyedórában egygólos hátrányban kiharcolt, majd értékesített egy szabadrúgást, maradéktalanul igazolta Dárdait.
A pontszerzés és a pályára kivitt teljesítmény kulcsa azonban nem feltétlenül az előbbi 4 kritérium teljesülése volt. A különbség, amely az előző évek válogatottjaihoz képest szembeötlő, a hitben keresendő. Ez a mostani csapat elhitte, hogy győzhet, elhitte, hogy sem egyénileg, sem pedig csapatként nem rosszabb mint a hazai pályán játszó román válogatott. A játékosok nem estek kétségbe amikor az ellenfél lélektanilag fontos pillanatban vezetéshez jutott, és később sem a csapatot, sem a szurkolókat nem érte meglepetésként az egyenlítés.
Ha egy külső szemlélő nézte és értékeli a találkozót, valószínüleg megállapítja hogy nem történt csoda: egy EB selejtező mérkőzésen a kicsit esélyesebb és talán kicsit jobbnak ítélt hazai csapat nem tudta begyűjteni mindhárom pontot szívós ellenfelével szemben. Ám mi tudjuk: ez egy román-magyar meccs volt, ahol számunkra emberemlékezet óta nem hogy babér, de még pont sem termett. Most viszont gólt rúgtunk, pontot szereztünk, sőt, ha van egy kis szerencsénk a végén…
A Bukarestből Tórshavn felé utazó gépen a magyar válogatott poggyásza vélhetően kicsivel nehezebb lesz, mint odáig volt. Benne lesz a megszerzett pont, a megtalált hit, a visszaszerzett önbizalom, a megszerzett tartás, és sokszázezer magyar futballrajongó csapatba vetett reménye is.
Loading ...