Folytatta szereplését a magyar labdarúgó válogatott a Franciország-i Európa-bajnokságon. A győztes nyitány után a festői – és a magyar futball számára oly tragikus – Marseille-ben következett a második csoportmérkőzés a szintén jól rajtoló izlandiak ellen. A portugálokkal döntetlenező északi gárda nehéz feladatnak ígérkezett, ezt még a korábbi kapitány Dárdai Pál is hangsúlyozta a bordeaux-i eufória perceiben. 
Egy rendkívül masszív, fegyelmezett, fizikailag erős és első szándékból támadni nem akaró ellenfél várt a magyar csapatra, amelyben Fiola sérülése és taktikai okok miatt több változás is történt a kezdő tizenegy összetételében. Lang Ádám lett a jobbhátvéd, helyét a rutinos Juhász Roland vette át a védelem tengelyében, míg a középpályán Németh helyett Stieber, a csatársorban pedig a hosszú gólcsendjét megtörő Szalai helyett Priskin kezdett. A kiegyenlített első félóra után megállapítható volt, hogy a magyar csapat némileg több hibával játszik mint az első mérkőzésén és a széleket nem sikerül megfelelően használni: sem a tükör-szélső pozíciót betöltő Dzsudzsák, sem pedig az elvileg hagyományos baloldali középpályás pozícióban szereplő Stieber nem tudott zavart okozni a biztos lábakon álló északiak hátsó alakzatában. A picit több hiba sajnos egymásra rakódott a 39. percben, amikor egy rossz felívelés után gyors izlandi kontraakciót láthattunk, amelynek végén még sikerült szögletre tisztázni, de a beívelést az ötösön kívülre kifutó Király kiejtette és a három körülötte felugró ellenfél között nem tudta megkaparintani. A szabad labdára lecsapó és üres kapuval szemben álló Gunnarssonnal szemben Kádár követett el egy egészen pici szabálytalanságot, amit az orosz játékvezető elegendőnek ítélt meg egy büntető befújásához. A 11-est Sigurdsson bevágta, így hátránnyal mehettünk az öltözőbe.
A második félidőre egy nagyon elszánt magyar csapat jött ki, sokszor percekre beszorította ellenfelét a saját térfelére, néha tizenhatosára, de a meddő próbálkozások és a labdabirtoklási fölény nem vezetett eredményre. Érezte Berndt Storck szövetségi kapitány is, hogy ez így nem lesz elég, valamit változtatni kell: először a két szélsőt cserélte meg, amelynek eredményeképpen Dzsudzsák kedvére fickándozhatott a baloldalon – gyakorlatilag az összes párharcát megnyerte ellenfelével szemben, majd az utolsó 25 percre pályára küldte a magyar és a lengyel bajnokság gólkirályát is. Böde és Nikolics új színt hozott a magyar támadójátékba, és az utolsó 8-10 percre beálló Szalaival együtt a mérkőzés végére megoldhatatlan feladatot jelentett az izlandi védőknek. A 88.percben egy nagyon szép támadás végén siker koronázta a magyar próbálkozásokat és összejött az egyenlítés a válogatottnak. Nagy Ádám ugratta ki Nikolicsot a jobb oldalon, pompás beadására Böde és Saevarsson egyszerre érkeztek és az izlandi védő lábáról a saját kapujába pattant a labda. Óriási hangrobbanás rázta meg a Vélodrome stadiont, a mintegy harmincezer helyszínen jelenlévő magyar szurkoló extázisban tört ki a gól hatására, amely vélhetően a magyar csapat nyolcaddöntőbe jutását jelenthette. 
Ám a mérkőzésnek még nem volt vége, a 94.percben egy felívelés után Lang rántotta le Finnbogassont a magyar 16-os vonalánál. A játékvezető azonnal sípolt, Langnak felmutatta a sárga lapot és szinte a vonalról szabadrúgást ítélt – amennyire könnyen adta meg az első félidőben az izlandi büntetőt, annyira volt kegyes hozzánk ezzel az ítélettel. Szerencsére a pontrúgás nem volt veszélyes, annál inkább az ismétlés, amely védhetetlen lett volna Király számára, ám a labda Guzmics lábán megpattanva körülbelül 20 centivel a bal kapufa töve mellett hagyta el a játékteret. A játékvezető lefújta a mérkőzést, a szögletre már nem maradt idő, maradt viszont a magyar válogatott számára Franciaországban, mivel a megszerzett 1 ponttal továbbra is az F csoport élén tartózkodik és minden remény megvan arra, hogy a csoportmérkőzések után ne hazafelé vezessen útja, hanem újabb városokat és véget nem érő éjjeleket véssen be a nemzeti futballkrónikába.
Loading ...