Az Olimpia továbbra is álom marad

Az elmúlt hét második felében került sor a 2018-as pjongcsang-i téli olimpiára való kijutásért vívott selejtezők első körére. Három csoportban rendezték a találkozókat, a másik két helyszín Cortina d’Ampezzo és Sapporo voltak, ahonnan a házigazdák jutottak tovább. Reméltük, hogy ez a tendencia nálunk is folytatódik és az A csoportba való feljutás után egy újabb hoki-sikernek örülhetünk.

Az első két találkozón nem állította nehéz feladat elé a magyar válogatottat a két balti állam válogatottja. A csütörtöki nyitónapon a lengyelek észtek feletti fölényes 6:2-es győzelme után lépett jégre a magyar csapat, amely a litvánokkal mérkőzött az olimpiai selejtező csoportban. A mieink nem pörögtek a tavalyi világbajnokságon megszokott szinten, ennek ellenére 60 kapura lövéssel zárták a találkozót, amely a litván Armalis kapusnak köszönhetően nem zárult kiütéssel: az északi hálóőr 56-ot hatástalanított a próbálkozások közül, de négy lövéssel szemben tehetetlennek bizonyult. Ami a mieinket illeti, a győzelem mellett annak is örülhettünk, hogy megszerezte első válogatottbeli találatát a 19 éves Galló Vilmos, aki a svéd Linköping csapatában tereli a pakkot. A harmadik harmad elejére kialakult a 4:0-ás végeredmény, utána már inkább az ünneplésé lett a főszerep: előbb a mérkőzésre kilátogató 7500 néző hullámzása és fantasztikus szurkolása varázsolta ünneppé az eseményt, a mérkőzés után közvetlenül a beteg gyermekek javára szervezett „macidobálás” járt kvantitatív sikerrel, majd kicsivel később Szuper Levente hivatalos búcsúztatására került sor. Ezután a 15 éves ifi-válogatott, Horváth László hazai pályán is megismételte kanadai produkcióját és énekelte el a magyar himnuszt.

Másnap a délutáni papírforma eredmény után (Lengyelország – Litvánia 9:1) az észtek vártak a mieinkre. A Szovjetunió felbomlása után még rettegett válogatott az elmúlt években, évtizedekben jelentősen meggyengült, nem késztette teljes erőbedobásra a Rich Chernomaz dirigálta csapatot. Sofron István már a második percben megszerezte a vezetést és különösebb megerőltetés nélkül jutott helyzetbe a csapat, illetve hátul könnyűszerrel hatástalanította a kékek próbálkozásait. Ezen a találkozón szintén volt egy fiatal aki a felnőttválogatottban is letette a névjegyét: a 21 éves fehérvári Vincze Péter 2 góllal és egy asziszttal zárta a mérkőzést, minden bizonnyal örökre emlékezetébe véste az egyébként nem túl színvonalas és nem annyira jelentékeny találkozót. A csapat itt is eljutott a 60 lövésig, számszerűleg 62-ször próbálkoztak a mieink és ebből 7 talált utat az észt hálóba, akik egyszer szintén bevették Hetényi kapuját, így kialakítva a 7:1-es végeredményt.

A torna zárónapján a két hibátlan együttes feszült egymásnak. Nem volt ok számolgatásra , aki nyeri a találkozót az folytatja a következő körben. A zsúfolásig megtelt Papp László Sportarénában jól kezdtek a mieink, már az első két percben négy helyzetet sikerült kialakítani a lengyel kapu előtt, sajnos a próbálkozások kudarcot vallottak. Az előzetes várakozásnál nagyobb volt a különbség a jégen a két csapat között, az első harmadban úgy tűnt, hogy egy A csoportos válogatott játszik egy Divízió 1-es gárda ellen – ami a puszta tényeket alapul véve igaz is volt. A második harmadban kicsit kiegyenlítettebb lett a találkozó, a 13:10-es kapura-lövési mutató jelezte, hogy feljövőben az áprilisi, A csoportba jutásért vívott harcban legyőzött ellenfél. A 3.harmadra teljesen eltűnt a különbség a két csapat között, egyre többször kellett Rajnának is parádés védéseket produkálni, hogy megőrizze a tornán nyújtott 100%-os védési statisztikáját. Ez sikerült is neki, és mivel a másik kapu előtt sem sikerült nagyobb hatékonysággal értékesíteni a helyzeteket, a jégkorongban nagyon ritka 0:0-ás végeredménnyel zárult a találkozó. Jöhetett a hosszabbítás, ami az olimpiai kvalifikációs tornán mindössze 5 perc. A magyar válogatott óriási esélyt kapott a találkozó megnyerésére, mivel a ráadás felénél 2 perces emberelőnybe került, ami ezen periódusban 4:3 elleni játékot jelentett. A láthatóan – fejben is – nagyon elfáradt játékosokból hiányzott a finesz és az ötletesség, mindössze egy jó lövést sikerült megereszteni a 2 perc során, amit a lengyel kapus Odrobny különösebb nehézség nélkül hárítani tudott. Jöhettek tehát a büntetők, amiben nem túl fényes a statisztikánk, hiszen 4 éve a hollandok ellen szintén szétlövéssel maradtunk alul.

Sajnos nem sikerült javítani: Vas Márton, Sarauer és Banham sem tudta bevenni a lengyel kaput, míg a túloldalon Zapala már az első büntetőt értékesítette, így a lengyel válogatott kvalifikálta magát a következő körbe, ahonnan a győztes eljut Pjongcsangba, a 2018-as téli olimpiára.

A mieinknek pedig marad a búslakodás, de csak egy rövid ideig. Rövidesen kezdődik ugyanis a felkészülés az A-csoportos világbajnokságra, ahol a csapat megpróbálja elérni a „lehetetlent”: bentmaradni a legjobbak között. Ha ez sikerül, biztos vagyok benne hogy mindenki el fogja nézni az elbukott olimpiai selejtezőt.