Bognár István, a Diósgyőr nyáron igazolt fiatal játékosa kulcsszereplő volt a Vasas elleni 4:0-ás kupatovábbjutás alkalmával, vele készült interjúnk a mérkőzés után.
Először is gratulálni szeretnék a továbbjutáshoz és a teljesítményedhez, három gólban is tevékeny részt vállaltál, aztán az utolsó percekre már nem maradtál a pályán. Picikét elfáradtál?
Köszönöm szépen a csapat nevében is, úgy gondolom, hogy kicsit tompák voltunk a pályán, szinte mindenki, de szerencsére jókor rúgtuk a gólokat, a lehetőségeinkkel jól sáfárkodtunk és a végén már gondoltunk a hétvégi mérkőzésre is. Örülök, hogy jól alakult a mérkőzés és sikerült aránylag könnyedén továbbjutnunk a sorozatban.
Úgy gondolod, hogy még ennél is jobb teljesítményre vagytok képesek és akár még nagyobb különbséggel is nyerhettetek volna a Vasas otthonában is?
Szerintem ennél jobb teljesítményre is képesek vagyunk, – ugyanúgy ahogy az angyalföldiek is – nem láttam még idén őket játszani, de tavasszal elég jó csapat benyomását keltették. Örülök, hogy azért kijött a két csapat közti különbség a találkozón.
Hogy érzed magadat Diósgyőrben, pár hete kerültél csak a csapathoz, ennek ellenére kívülről úgy tűnik hogy egész jól megérted egymást a pályán a többiekkel?
Mikor leigazoltak két napra rá már tétmérkőzést játszottunk, és azóta ment a szerda-szombat vagyis inkább csütörtök-vasárnap meccsritmus, aminek talán most lesz vége. Folyamatosan úton voltunk és ez segítette a beilleszkedésemet, sokkal többet voltunk együtt a többiekkel. Emellett természetesen az eredmények is segítettek ebben, mert a jobb hangulatban mindenki elfogadóbb, de igazából semmi panaszom nem lehet a társakra, mindenki nagyon korrekt remélem ez a továbbiakban is így lesz, amihez a amagam részéről mindent meg fogok tenni.
Érzed a bizalmat a szakvezetés részéről is, Szivics mester hogyan áll a játékodhoz?
Igen, érzem, és ez egy nagyon jó dolog hogy egyből a kezdőcsapatban találtam magam, szeretnék élni ezzel a bizalommal. Remélem egyre többet tudok majd kihozni magamból a mérkőzéseken, mert tudom hogy van még bennem bőven lehetőség, közel sem vagyok a képességbeli maximumomhoz.
Gondolom ehhez majd hozzásegíthet a nagyszerű közönség is ami egyedülálló az országban, egy hétközi pesti Magyar Kupa mérkőzésre is több százan kísérték el a csapatot, máshol a hazai találkozón sincsenek ennyien.
Igen, valóban fantasztikusak a szurkolók, hogy hazai pályán és idegenben is ennyien buzdítanak bennünket. Nyilván ez egy plusz erőt jelent a csapatnak, biztos vagyok benne hogy nélkülük nem tartanánk itt, csak megköszönni tudom minden meccs után a szurkolásukat.
Három meccs után a bajnokságban 7 ponttal álltok, simán továbbjutottatok a Magyar Kupában, mit lehet várni az idei szonban a Diósgyőrtől? Képesnek érzed a csapatot akár egy cím megszerzésére is?
Hát ez nehéz kérdés mert a kupa az mindig egy lutri, egy meccsen dől el a továbbjutás és később sok függ a sorsolástól is, ettől függetlenül szeretnénk mindkét kupasorozatban minél tovább jutni, végülis a győzelem a cél, a bajnokságban pedig szeretnénk az élmezőnyben végezni, amihez folyamatos jó teljesítmény szükséges, győzelemket kell hozni lehetőleg minden héten.
Édesapád mennyire elégedett a teljesítményeddel? Rendszeresen megbeszélitek a meccseken történteket vagy a családban nem annyira kerül szóba ez a téma?
Szokott mondani ezt-azt, vannak észrevételei, de annyira nem beszéljük át a meccsjeleneteket. Vannak meglátásai, tanácsai de ezekkel úgy vagyok hogy vagy megfogadom vagy nem.
Tomiszlav Szivics, a borsodiak vezetőedzője a következőképpen látta a találkozót:
A mérkőzés előtt mondtam, hogy egy komoly csata vár majd ránk, hiszen az ellenfélnél egy jól felkészült edző és sok nb1-es tapasztalattal rendelkező játékos alkotja a keretet. Megnéztünk néhány korábbi találkozójukról készült videót, amelyek kapcsán felhívtam a játékosok figyelmét arra hogy nehogy azt gondolja bárki, hogy pusztán az osztálykülönbség miatt már tovább is jutottunk. Mivel a párharc egy mérkőzésen dől el, itt mindennek súlya van, nincs javítási lehetőség. A srácok szerencsére komolyan is vették, sikerült megszereznünk a győzelmet, ehhez kellettek az ellenfél részéről apróbb hibák, amelyeket a játékerő, a rutin és az nb1-es meccsek tempója miatt meglévő különbség segítségével ki tudtunk használni. Ezzel együtt gratulálok a csapatnak, mert egy hónap alatt ez volt a 10.(!) tétmérkőzésünk, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag háromnaponta játszottuk a mérkőzéseket. Ennek ellenére nem láttam fáradtságot a játékosokon, nem rúgtunk öngólt, szerztünk viszont négyet, ezért még egyszer gratulálok a srácoknak.
Minden elismerésem a Diósgyőrnek, mert három sorozatban kellett helytállnia, amiből kettő sorozat folytatódik. Ezzel együtt nem tűnt úgy hogy rotálná a csapatot, gyakorlatilag az összes találkozón a standard csapat kezdett, hogy bírják, bírták a játékosok ezt a terhelést?
Ez így van. Nagyon komoly munka folyik a csapatnál, amit lehet látni vagy nem látni, lehet szerencséről vagy öngólokról beszélni amikről mi nem tehetünk, ezeket befolyásolni nem tudjuk, de hosszabb távon kizárólag az elsőnek lehet eredménye. Az is elhangzott többször hogy kudarc volt a Krasznodar elleni párharc, különösen annak gólkülönbsége, de oda azért el kellett jutni és ennek kapcsán sem hozta fel senki az elvégzett munkát. Tudni kell azt is, hogy az előző szezon utolsó két hónapjában 24 mérkőzést játszottunk. Komolyabb sérülés nélkül abszolváltuk ezt az időszakot, két döntőbe is eljutottunk, ezt folytattuk a nyáron és ki lehet jelenteni, hogy egy komoly csapattá érett a Diósgyőr. Ma ugyan hiányzott pár játékos, de az előző meccsen mindenki a fedélzeten volt, figyelni kell az öltözőben hogy senki ne veszítse el a motivációját és mindig a legharapósabb 11 kerüljön fel a pályára.
Mindezt egy ilyen közönség előtt sikerült elérni, túlzás nélkül lehet kijelenteni, hogy a Diósgyőré az ország jóértelemben vett „legfanatikusabb” szurkolótábora.
Ez egy külön kategória, élmény játszani előttük, dolgozni értük és a kíváló tulajdonosunkért, számunkra az az igazi értékmérő, ha ők elégedettek a produktummal, az ő visszajelzésük a legfontosabb.
Nagyon belekezdtetek a szezon elején, jó-e az, ha korán kezd egy csapat, ráadásul „padlógázzal” vagy inkább a fokozatosság lehet hosszú távon kifizetődőbb?
Biztos vagyok benne, hogy ebből a rajtból profitálni fogunk, mert ha most így együtt van a csapat, jönnek az eredmények, mi lesz ha még egy kis frissesség is kerül a felkészülésbe? Hiszen rengeteget utaztunk az elmúlt hónapban, hiszen nekünk még a hazai meccsek is idegenben voltak. Nagyon fontos volt tartani a csapatban a lelket mert látszott azért, hogy pszichésen kicsit megviselte a társaságot, de meg kellett értenie mindenkinek, hogy nekünk ez a munkánk, ezért kapjuk a fizetésünket és függetlenül attól hogy hol lépünk pályára nekünk a maximálisat kell nyújtanunk. Én éppen erre vagyok a legbüszkébb, hogy ez az idegi fáradtság nem látszott meg; ehhez kellettek a játékosok, kellett a csapat, akik megértették, hogy most nem foglalkozhatunk semmivel csak és kizárólag a meccsekre koncentráltunk, ha ez nem így lett volna most nem tartanánk itt. Nagyon remélem hogy ezt a folyamatot tudjuk még pár évig folytatni.
Hogy tetszett a mesternek Griffiths játéka a mai mérkőzésen?
Tudom hogy van némi lemaradása a sérülése miatt, 70 nap kihagyás után érkezett hozzánk. Ő egy hosszú távú befektetés a klub részéről, akinek még sok időre van szüksége ahhoz, hogy a kihozza a benne rejlő maximumot. Mint ahogyan kiváncsi voltam Takács Tamásra is akinek szintén kellet 2-3 hónap, de ő már jó állapotban van. Ha mindenki utoléri magát – főleg a téli alapozás után – akkor végre lesz egy kis rotálási lehetőség is a csapatnál.
(fotó: boon.hu)
Loading ...